Jelenleg egyszerűen nincsen verseny a bankok között a lakossági piacon, így a bankadó nagy része áthárítható a lakosságra, ez ellen pedig egyedül a felügyelet tehetne. A bankszövetség és a hazai vezető bankok tagadják ezt, és hivatalosan kijelentették, a különadóból nem terhelnek semmit a lakosságra. A várt áthárítási számok drasztikusak, és elképesztők, de elképzelhető, hogy messze nem kell ilyen mértékű plusz teherrel számolnia a lakosságnak. Ugyanis ha a PSZÁF megfelelően fellép az áthárítás ellen, illetve néhány bank jó példával elöl járva önmérsékletet tanúsít, jobban is kijöhetünk a dologból.
Elsősorban azon kellene módosítani, hogy a bankok milyen indokkal változtathatják meg a bankok hiteleinek kamatát. Mindettől függetlenül azért nehezen elképzelhető így, hogy adott a szabályozási környezet, amelyben a bankok továbbháríthatják terheiket, hogy egyáltalán ne tennék meg ezt. Vicces, hogy még a bankok által aláírt etikai kódexben is szerepel, hogy az adóemelés áthárítható az ügyfelekre. Visszatérve a versenyhiányra, egyértelműen megállapítható, hogy a deviza alapú hiteleknél a nemzetközi kamatszint nem nagyon tükröződik a hitelek árazásában.
Tény, hogy tökéletes verseny esetén teljes az adóterhek áthárítása, hiszen minden szereplő csak a normál profitot realizálja. Monopolisztikus verseny körülményei között ellenben nincs, vagy sokkal kisebb az áthárítás, mivel már az új adó bevezetése előtt is a lehetséges maximális terhet viselte a vevő, ami pedig nem az adó mértékétől, hanem a jövedelmétől és vagyonától függ. Vagyis aki azt állítja, hogy nem lesz adóáthárítás, burkoltan azt is állítja, hogy nincs verseny. Pedig azért a valóságban ezt nem mondhatjuk, hiszen egyfajta verseny mindenképpen van, csak sajnos ez a verseny nem az ártényezőben nyilvánul meg. Most majd meglátjuk…
