Rengeteg esetben függ a banki értékbecslőtől a hitelhez jutásunk, pedig az ő díjukat – a kedvezményes ajánlatok kivételével – minden esetben a hiteligénylőnek kell kifizetnie. Az eljárás sajnos bevett, a dolog akár etikátlannak is tekinthető. Sok problémát okoz ez a ma oly gyakori hiteltípusok, a kiváltások esetében, ugyanis ez esetben a nem megfelelő ingatlanérték esetén fizethetünk az értékbecslőnek is, és fizethetjük tovább a régi, magas törlesztőrészleteinket is. Kellemetlen szituáció, főként olyan esetekben, amikor a szükséges ingatlanérték alig volt kisebb, mint az elvárt.
Én is tanult értékbecslő vagyok, a képesítés megszerzése után gondolkoztam is, hogy ilyen téren folytatom tevékenységemet. Azonban így utólag örülök, hogy nem tettem. Az értékbecslés ingatlanértékesítési tapasztalat hiányában véleményem szerint alig végezhető el pontosan. A becslés kötött formája a mostani kaotikus piacon nem minden esetben vezet valós eredményre. Ehhez leginkább a nálunk kialakult zárt ingatlanértékesítési folyamat, azaz az értékbecslőknek felhasználható adatbázis járul hozzá. Mindennek köszönhetően sokszor lényegi eltérések tapasztalhatók akár két szakértőnek mondható értékbecslő véleménye között is.
Ehhez hozzá jön még az is, hogy a becslőkre nagy teher hárul azon a téren, hogy az ő becsléseik alapján hiteleznek a bankok, azaz ők döntik el, hogy mi mekkora kockázatot jelent, ebből következik részükről a fokozott óvatosság. A megoldás arra, hogy a 30-40 ezer forintot megúszhassa az ügyfél -pontosabban a sikertelen hiteligénylést - az az, hogy az értékbecslővel konzultációt kell először kérni, nem becsülést. Arra kell kérni, nézze meg az ingatlant, majd mondjon egy becsült értéket, amire szerinte ki tudja hozni a tanulmányt. Így abban az esetben, ha ez az érték túl alacsony, csak egy kiszállási díjat kell kifizetni, nem pedig a teljes értékbecslői tanulmány elkészítésért járó tízezreket.
